Akik követik a facebook oldalamat, azok már néha néha olvashattak az anyukám zöldségeiről, virágjairól vagy épp sonkájáról. Mert Nála aztán minden van.:-) Most épp a paradicsom utánpótlást várom, mert egyszerűen nem tudok betelni vele, annyira finom, és zamatos.
Most viszont kivételesen az apukámról szeretnék írni, aki egy ezermester, és őstehetség. Mióta az eszemet tudom apu mindig alkot és varázsol. Ő készítette az íróasztalomat hozzáillő székkel, no és nem akármilyen szék volt, félkörívekből állt. Vagy épp a húgom kisszékét (ami még mindig meg van), a meglévő étkező garnitúrához plusz 2 széket, amik szintén még az eredeti fehér műbőrhuzattal a mini műhelyemben vannak, a nagymamám hokedlije mellett, de készített csodás tükörkeretet, előszobafalat vagy lámpát. (ezekből is sok minden megvan, majd lefotózom őket 1x)
És ez csak a jéghegy csúcsa, mert bármit megszerel megjavít vagy épp átalakít. :-) Minden munkája csodaszép és precíz, igaz soha nem kapkod el semmit, a család csak "fürge szarvasnak" hívja, de nála szebben még soha nem láttam egy mesterembert sem dolgozni. :-)
A szokásos duma, hogy jó munkához idő kell, blablaa...régen ezen csak felhúztam a szemem, hogy apu hagyjál máááá......de azóta rájöttem, hogy ez mennyire így vagy és inkább várok, de tudom amit kiad a keze közül azzal 100%-ig meg leszek elégedve! :-)
Szóval érdemes kivárni őt, mert csodás munkát ad ki a keze közül, egy cm-re sincs elkapkodva.
Kreatív a végtelenségig...azóta is.:-) Gyerekkorom nagy kedvence, és szerintem tudat alatt belém égett és valahol onnan halásztam elő pár éve az újrahasznosítás palackokból, üvegekből gondolatát, a sörösüvegből készült poharaink. Amiket anyukám azóta is őrizgetett és nemrég hoztam el tőlük és lett az üveg gyűjteményem része.
Nos ők a Kőbányai Világos sörösüvegjéből készültek.
Apukám kedvenc söre volt anno (fogalmam sincs, hogy van-e még ilyen márka) vagy épp lehet mást nem is lehetett akkoriban kapni, nem emlékszem.
De egy biztos, ezek a poharak a 70-es évek közepén készültek és családi használatban voltak sokáig (látszik is rajtuk azért az elmúlt több, mint 30 év), mert akkor az újrahasznosítás nem létforma volt, hanem egyszerűen arról szólt, hogy nem volt pénzünk pohárra és valamit ki kellett találni. Így születtek meg a Kőbányai Világos sör kiürült palackjaiból Némethék első saját poharai a Szív utcában, apukám jóvoltából.
Egy biztos, volt honnan örökölnöm a kézügyességet, kreativitást (ebben anyukám is benne van, de róla majd legközelebb), az üveg szeretetét, a sört nem annyira, bár be kell vallanom, hogy a citromos sör nagy imádója lettem az elmúlt 2 éveben, igyekszem behozni a lemaradásaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése