Persze nem vagyok az az oda rakod ott marad típus, sőt. Van saját véleményem is, sőt. :-)
Nagyobb döntéseknél azonban szükségem van időre. Szükségem van arra, hogy aludjak rá, átgondoljam, megrágjam, kibeszéljem. Jaaaaa és még egy dolog ide tartozik, ha étlapról kell rendelnem...na azon is állandóan megy az agyalás, mit egyek ..... fogalmam sincs miért. :-)
Úgy látszik a kaja is a nagy döntések közé tartozik?! :-D :-D (bár ne így lenne)
Visszatérve a "nagy" sztorikhoz, nehezen, de végre döntöttem, így nem jó, ez így nem mehet tovább.
Amikor ez megérett bennem, akkor minden a helyére került és egyszerűen elengedtem azt a görcsösséget, hogy meg kell oldanom, azaz rájöttem, azzal oldom meg, ha abbahagyom.
Lezártam.
Viszont, ha lezárom, akkor legyen ez a dolog végleges. Úgysem volt kedvem még egy fülbevalót sem elkészíteni, nemhogy bármi mást, így az elengedéssel elengedtem MINDENT!
Jó érzés volt! Úgy éreztem, most újra tervezés van!
Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, mindennek oka van. Érteni ugyan nem értettem, (akkor) hogy ez a sok munka miért nem tudott kiteljesedni, de rendben van, mindenből tanulunk, és ok, ha bezárult egy ajtó kinyílik egy másik.
De hol van az az új ajtó?
Fogalmam sem volt, merre tovább. Elkezdtem állást keresni. Na hát ez egy külön fejezet, milyen munkák vannak! Azt tudtam, hogy mindenképpen kreatív és önálló munkát szeretnék. Az tuti, hogy egy aktatologatós állásban (volt ilyenben részem), csak vegetálok, sőt amikor már a végét járom, akkor konkrétan pszichésen állandóan beteg leszek, tudtam, ez a lehető legrosszabb megoldás. Visszanyúltam hát az eredeti szakmámhoz, a lakberendezéshez.
És végül hosszú keresgélés után felvettek az IKEA-ba! Én lettem IKEA MÁRIA! Hállelújjjja!!! :-)
Hétfőn folytassam? :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése