2015. december 21., hétfő

Hállelújaaa...

... itt hagytam abba!

Kicsit félreérthető voltam az előző posztban, sokan azt hitték most vettek fel az Ikeába, de az elmúlt napokban írt posztjaim nem másért születtek, minthogy segítsenek visszatalálni a blogolás világába. Újra elkezdetem írni, és gondoltam kiírom magamból az elmúlt 1,5-2 év történéseit. Talán így mindenki képbe kerül.

Amikor épp alkotói válságom közepén önsajnáltam magam, (mert az nagyon ment nekem akkoriban), amikor úgy éreztem nincs mit megmutatni, kiadni magamból, én vagyok az oka, hogy idáig jutottam, nem tudtam megoldást a hogyan továbbra, szóval ebben a helyzetben amikor én is leginkább csak bezárkóztam és a hozzám legközelebb állókkal osztottam meg mit is érzek igazán, szóval egy ilyen üres pillanatban, az amúgy grafomán énem sem kívánkozott írni. Nem volt miről, és úgy éreztem nincs is kinek.

Ekkor vettek fel az IKEA-ba (2014 tavaszáról van szó) és úgy gondoltam, majd az új impulzusok mellett 6 órában, lesz időm alkotgatni esténként. Rosszul hittem, nem volt. :-)

A Budaörsi IKEA Konyhaosztálya, ahol végül kikötöttem, szuper egy hely. Eleve tök jó bekerülni egy nyitott, kedves közösségbe, (ott az volt). Élveztem, hogy beleláthatok az Ikea kulisszatitkaiba, konyhákat tervezhetek, árulhatok. Nagyon cuki, kedves és barátságos emberekkel ismerkedtem meg, remélem mondhatom 1-2 ember azóta is megmaradt barátnak, ami külön tök jó érzés. Nagyon tömény és szuper élmény volt számomra. Viszont bebizonyosodott, hogy nekem ez a munka után majd alkotunk valamit, egyszerűen nem megy. Semmi, de semmi időm nem maradt rá. Pár hónap után éreztem, hogy az alkotás maga mégis csak kezd  hiányozni. Az a tervem, ami még bőven a Kinema alatt született, meg, hogy a környezettudatos énemnek elkezdek egy személyes blogot (Greenema - a Kinema zöldhajtása) majd kitölti az űrt, amit a tervezés hagy maga után, sem jött be.

greenema fejlécem

Üveget látni sem akartam, a Greenema el sem indult igazán, az Ikea lekötötte minden időmet..... ÉS MÉGIS VALAMI HIÁNYZOTT!

Gyerekkoromban szüleimtől kaptam egy kicsi CMENA fényképezőgépet. Amikor csak tehettem fotózgattam vele, persze akkor filmre fotóztunk, és jól meg kellett gondolni mikor és mit fotózok.

gyerekkori gépem

Már akkor imádtam fotózni, és ez aztán a középiskolás évek alatt is megmaradt. Rengeteg képem van pl.: baráti balatoni nyaralásokról, túrákról, barátokkal töltött külföldi utakról, családi mindenféléről.
Majd jött a digitális korszak,és én mindig kaptam kölcsön egy-egy gépet a fotózgatáshoz. Hol egy nagyon kedves volt kollégámtól, barátomtól vagy épp a húgomtól! :-)  Most hogy épp költözés előtt állunk (erről majd később), összepakolva egy hatalmas doboz tele lett a képeimmel, (na jó pici van benne a Csabitól is) Mert régen mindig előhívattuk a képeket, ez mostanában hiányzik. Sokat gondolok rá, hogy az azóta elkészült digitális képekről, amik csak úgy egy meghajtón pihennek 1x papírképek is készüljenek. Annyira jó érzés kézbe fogni és lapozgatni őket. Jó látni a régi képeket így egy kupacban, ezeket viszont be kellene digitalizálnom. Így aztán minden képem így is, úgy is meglenne. Nagy munka, de jó lenne belevágni egyszer! :-)

Szóval, ott tartottam, hogy épp valami alkotásfélére vágytam és akkor a sógoromék felajánlották, hogy kölcsönadják a gépüket, ők épp úgy sem használják. És akkor éreztem, húhaaaa, hogy én ezt mennyire szerettem anno, és nem is értem, hogy miért nem foglalkoztam ezzel az elmúlt pár évben, úgy igazán. :-)
Vagyis ez így persze teljesen nem igaz, mert foglalkoztam, és valahol értettem is mi az oka, hogy ez nem került előtérbe. Ha nincs géped, nincs mivel fotózni, állandóan kölcsöngépen lógni meg ugye nem lehet. Bármennyire is szeretettel adta kölcsön a tesókám a gépét, azért néha neki is szüksége volt rá. :-) Így, ha tulajdonképen végig gondolom, tudom, hogy a tárgyfotózás a Kinema évei alatt is fontos volt számomra. Tudom, tudtam mennyire életbevágó egy jó fotó egy ékszerről vagy lakásdekorációról, ugyanis elsősorban a képek adják el a "termékeimet", így nagyon nem mindegy hogy néz ki, de gép híján vagy a drága Pintér Ági barátnőm vagy egy másik kedves fotós lány Szilágyi Nóra segített ki. Mindketten tudták mit szeretnék látni a képeken, konkrét elképzelésim voltam  és ők meg tudták valósítani nekem, amire vágytam és én nem tudtam megcsinálni, néztem őket, csak ámultam a szuper hozzáértésükön.

De akkor és ott végre, a kölcsönkapott géppel (akkor még nem tudtam, de pár hónapig nálam maradhatott) elindult a lavina!


 
Budafokról készült első képeim

Elkapott a fotózási láz, végem volt!

Folyt. köv. ;-)