Elvarázsolódtam...

Megismerkedtem egy új technikával (wire-wrapping) közelebbről. Annyira elvarázsolt, hogy nekiültem, és a mai nap sikeredett 3 fülit összehoznom.:-) Egyszerűen szenzációsan élvezem kombinálni az üveggel. Persze teljesen gyerekcipőben járok, és még nem megy úgy ahogyan igazán szeretném. De ennek ellenére, nagyon nagyon élvezem. És az újszülött kis lila (nem is olyan kicsi) fülit most nektek is megmutatom.
Úgy vettem észre, hogy a drótok az üvegeimmel teljesen jó barátok lettek. :-)))

Jó,jó,tudom ez még messze van a nagyoktól...de majd igyekezni fogok!:-)

Az üveg, mint anyag az ékszerkészítésben I. rész Egyiptom

Mai ismereteink az üvegről, mint anyagról évezredek során gyűltek össze.

Az üveget véletlenül fedezte fel néhány föníciai kereskedő, i.e. kb. 5000-ben. Egyik alkalommal mikor a Belo folyó partján tábortüzet gyújtottak, és edényeiket a rakományként szállított salétrom tömbökre helyezték, a salétrom a tűz melegétől megolvadva és összekeveredve a part homokjával egy új áttetsző, folyékony anyagot alkotott.

Az első üveg leletek Kr.e. 4. évezredre nyúlnak vissza, és szinte teljesen nélkülözik az átlátszóságot, amely ennek az anyagnak a későbbiekben az ismertséget hozta. Az ókoriak üvege tulajdonképpen egy üvegszerű zománc, külső megjelenésében homályos, átlátszatlan anyag.

Tehát, minden az ókori Egyiptomban kezdődött:
Az egyiptomi papok már Kr. e. IV. évezredben füles korsókat, fiolákat készítettek belőle. Az üveggyártás innen terjedt el a Földközi-tenger teljes medencéjében, majd – a rómaiak közvetítésével a provinciákba – Európa teljes területére.

A Nílus partján több üvegkészítő technika is ismert volt:
1. Üvegmasszával összeolvasztott üvegport öntöttek formába, így kis amuletteket és figurákat készítettek.
2. Mozaik üveg készítése: többféle színű üvegmassza darabokat tettek egy formába, kiöntötték és lecsiszolták.
3. Üvegtárgyak készítése viaszvesztés technikával: a tárgyat viaszból megformálták, és hőálló anyaggal (homok, agyag) körülvették. Melegítés hatására a felolvadó és kicsöpögő viasz helyére üvegmasszát folyattak.
4. Vésés során az üveg gömböket a márványhoz hasonlóan formára vésték, majd csiszolták.

A fenti technikákkal figurákat, kozmetikumok számára tégelyeket, valamint ékszereket készítetek.



Az egyiptomiak üveggel kapcsolatos tapasztalataikat az ékszerkészítésben is kamatoztatták. Különösen az aranyat szerették, ezzel kifejezve a luxust és különlegességet, melyet az képvisel. Minél több ékszerrel büszkélkedett egy egyiptomi, annál nagyobb hatalommal bírt a közösségben. A valódi drágakövek, féldrágakövek hiánya miatt azonban gyakran alkalmaztak üveget, illetve üvegpasztát a drágakövek helyett.
Az üvegpaszta a színvilág miatt is fontos volt, mert a drágakő hiánya mellett fennállt az a nehézség is, hogy a drágakövek és féldrágakövek színei behatároltak voltak, azaz nem álltak rendelkezésre minden színben. Így a leggyakrabban használt üvegpaszta színek a kék, zöld, vörös, sárga, fehér és fekete volt, ezekkel egészítve ki a hiányzó drágakőszíneket.

Nemcsak életük során ragaszkodtak az ékszereikhez, a sírba is magukkal vitték őket.

A feltárt királysírokban az egyiptomi ékszerművészet számos csodálatos példájára bukkantak. Az egyik legrégebbi (Kr. e. V. évezred körül) egy zöld színű csepp formájú üveggyöngy, melyet egy Théba közelében feltárt sírboltban találtak.

A több mint 3000 évvel ezelőtt uralkodó Hatsepszut egyiptomi királynő nyakát például halála után egy átlátszatlan, zöldes-fekete üveg gyöngysorral díszítették, amely nagy, egyenetlen szemekből állt, rávésve a királynő nevének hieroglifái.

A legpompásabb királyi ékszerekben is használtak üvegpasztát, erről tanúskodik az a tény, hogy Tutankhamon ékszerei között is találtak üveggel díszítetteket.



Folyatása következik....


Képek:
1. Üveg edények / Egyiptom, Ókor
2. Üveg nyaklánc / Egyiptom, Ókor
3. Hagyományos egyiptomi fűzött gyöngy-gallér

Forrás: Internet

Pisztáciába öltöztetve

Két gyűrű, ami teljesen más, de mégis van bennük valami közös. Ez az egyik kedvenc színem, a "pisztácia".
Persze a kemence melegében még alakulnak és mindig ott a lehetőség, hogy esetleg nem olyan lesz, mint amit megterveztem. Ebben a két esetben még szebbek lettek, mint amire számítottam.
Lehet, hogy elfogult vagyok, de ahogy készen lettek a képek és a gépen szembesültem a kész termék "másolatával"....hát, egész nap ebben gyönyörködtem?! :-)

Indul a mandula, azaz belevágok lesz ami lesz

Nagyon régen jelentkeztem, de az elmúlt pár hétben nem volt időm a munkával foglalkozni, sajnos... pedig már nagyon hiányzik.:-) Most épp a saját önálló vállalkozásom elindításával foglalatoskodom, és a sok ügyintézés, és utána járás, önkormányzat, ügyvéd, könyvelő, üzleti terv, stb... ez köti le minden időmet. Egyszer ezen is túl kell lenni, és utána remélhetőleg nem ilyen intenzitással kell foglalkozzak majd a papírmunkával.

Mert, hát nekivágok, kipróbálom önmagam, mert tudnom kell, hogy mire vagyok képes.
Szeretnék azok közé az emberek közé tartozni, akik azért dolgoznak, mert élvezik a munkájuk minden pillanatát. Akiknek a hivatásuk egyben a munkájuk. Szükségem van az alkotás örömére, és ebből szeretnék megélni.
Szerencsére a családom támogat, de tudom a visszajelzésekből, hogy a nagy többség teljesen hülyének néz.:-) De Én nem bánom!

Nagyon bízom benne, hogy hamarosan a finisben leszek és foglalkozhatom a fejemben lévő tervek megvalósításával, non-stop!:-)
Már annyira várom!:-)

Küldök egy általam festett mandulát, azaz MANDALÁT mindenkinek, aki esetleg engem olvas, hogy erősítse és segítse az elképzeléseiteket!