Mai ismereteink az üvegről, mint anyagról évezredek során gyűltek össze.
Az üveget véletlenül fedezte fel néhány föníciai kereskedő, i.e. kb. 5000-ben. Egyik alkalommal mikor a Belo folyó partján tábortüzet gyújtottak, és edényeiket a rakományként szállított salétrom tömbökre helyezték, a salétrom a tűz melegétől megolvadva és összekeveredve a part homokjával egy új áttetsző, folyékony anyagot alkotott.
Az első üveg leletek Kr.e. 4. évezredre nyúlnak vissza, és szinte teljesen nélkülözik az átlátszóságot, amely ennek az anyagnak a későbbiekben az ismertséget hozta. Az ókoriak üvege tulajdonképpen egy üvegszerű zománc, külső megjelenésében homályos, átlátszatlan anyag.
Tehát, minden az ókori Egyiptomban kezdődött:
Az egyiptomi papok már Kr. e. IV. évezredben füles korsókat, fiolákat készítettek belőle. Az üveggyártás innen terjedt el a Földközi-tenger teljes medencéjében, majd – a rómaiak közvetítésével a provinciákba – Európa teljes területére.
A Nílus partján több üvegkészítő technika is ismert volt:
1. Üvegmasszával összeolvasztott üvegport öntöttek formába, így kis amuletteket és figurákat készítettek.
2. Mozaik üveg készítése: többféle színű üvegmassza darabokat tettek egy formába, kiöntötték és lecsiszolták.
3. Üvegtárgyak készítése viaszvesztés technikával: a tárgyat viaszból megformálták, és hőálló anyaggal (homok, agyag) körülvették. Melegítés hatására a felolvadó és kicsöpögő viasz helyére üvegmasszát folyattak.
4. Vésés során az üveg gömböket a márványhoz hasonlóan formára vésték, majd csiszolták.
A fenti technikákkal figurákat, kozmetikumok számára tégelyeket, valamint ékszereket készítetek.
Az egyiptomiak üveggel kapcsolatos tapasztalataikat az ékszerkészítésben is kamatoztatták. Különösen az aranyat szerették, ezzel kifejezve a luxust és különlegességet, melyet az képvisel. Minél több ékszerrel büszkélkedett egy egyiptomi, annál nagyobb hatalommal bírt a közösségben. A valódi drágakövek, féldrágakövek hiánya miatt azonban gyakran alkalmaztak üveget, illetve üvegpasztát a drágakövek helyett.
Az üvegpaszta a színvilág miatt is fontos volt, mert a drágakő hiánya mellett fennállt az a nehézség is, hogy a drágakövek és féldrágakövek színei behatároltak voltak, azaz nem álltak rendelkezésre minden színben. Így a leggyakrabban használt üvegpaszta színek a kék, zöld, vörös, sárga, fehér és fekete volt, ezekkel egészítve ki a hiányzó drágakőszíneket.
Nemcsak életük során ragaszkodtak az ékszereikhez, a sírba is magukkal vitték őket.
A feltárt királysírokban az egyiptomi ékszerművészet számos csodálatos példájára bukkantak. Az egyik legrégebbi (Kr. e. V. évezred körül) egy zöld színű csepp formájú üveggyöngy, melyet egy Théba közelében feltárt sírboltban találtak.
A több mint 3000 évvel ezelőtt uralkodó Hatsepszut egyiptomi királynő nyakát például halála után egy átlátszatlan, zöldes-fekete üveg gyöngysorral díszítették, amely nagy, egyenetlen szemekből állt, rávésve a királynő nevének hieroglifái.
A legpompásabb királyi ékszerekben is használtak üvegpasztát, erről tanúskodik az a tény, hogy Tutankhamon ékszerei között is találtak üveggel díszítetteket.
Folyatása következik....
Képek:
1. Üveg edények / Egyiptom, Ókor
2. Üveg nyaklánc / Egyiptom, Ókor
3. Hagyományos egyiptomi fűzött gyöngy-gallér
Forrás: Internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése