2010. február 26., péntek

Az üveg, mint anyag az ékszerkészítésben I. rész Egyiptom


Mai ismereteink az üvegről, mint anyagról évezredek során gyűltek össze.

Az üveget véletlenül fedezte fel néhány föníciai kereskedő, i.e. kb. 5000-ben. Egyik alkalommal mikor a Belo folyó partján tábortüzet gyújtottak, és edényeiket a rakományként szállított salétrom tömbökre helyezték, a salétrom a tűz melegétől megolvadva és összekeveredve a part homokjával egy új áttetsző, folyékony anyagot alkotott.

Az első üveg leletek Kr.e. 4. évezredre nyúlnak vissza, és szinte teljesen nélkülözik az átlátszóságot, amely ennek az anyagnak a későbbiekben az ismertséget hozta. Az ókoriak üvege tulajdonképpen egy üvegszerű zománc, külső megjelenésében homályos, átlátszatlan anyag.

Tehát, minden az ókori Egyiptomban kezdődött:
Az egyiptomi papok már Kr. e. IV. évezredben füles korsókat, fiolákat készítettek belőle. Az üveggyártás innen terjedt el a Földközi-tenger teljes medencéjében, majd – a rómaiak közvetítésével a provinciákba – Európa teljes területére.

A Nílus partján több üvegkészítő technika is ismert volt:
1. Üvegmasszával összeolvasztott üvegport öntöttek formába, így kis amuletteket és figurákat készítettek.
2. Mozaik üveg készítése: többféle színű üvegmassza darabokat tettek egy formába, kiöntötték és lecsiszolták.
3. Üvegtárgyak készítése viaszvesztés technikával: a tárgyat viaszból megformálták, és hőálló anyaggal (homok, agyag) körülvették. Melegítés hatására a felolvadó és kicsöpögő viasz helyére üvegmasszát folyattak.
4. Vésés során az üveg gömböket a márványhoz hasonlóan formára vésték, majd csiszolták.

A fenti technikákkal figurákat, kozmetikumok számára tégelyeket, valamint ékszereket készítetek.



Az egyiptomiak üveggel kapcsolatos tapasztalataikat az ékszerkészítésben is kamatoztatták. Különösen az aranyat szerették, ezzel kifejezve a luxust és különlegességet, melyet az képvisel. Minél több ékszerrel büszkélkedett egy egyiptomi, annál nagyobb hatalommal bírt a közösségben. A valódi drágakövek, féldrágakövek hiánya miatt azonban gyakran alkalmaztak üveget, illetve üvegpasztát a drágakövek helyett.
Az üvegpaszta a színvilág miatt is fontos volt, mert a drágakő hiánya mellett fennállt az a nehézség is, hogy a drágakövek és féldrágakövek színei behatároltak voltak, azaz nem álltak rendelkezésre minden színben. Így a leggyakrabban használt üvegpaszta színek a kék, zöld, vörös, sárga, fehér és fekete volt, ezekkel egészítve ki a hiányzó drágakőszíneket.

Nemcsak életük során ragaszkodtak az ékszereikhez, a sírba is magukkal vitték őket.

A feltárt királysírokban az egyiptomi ékszerművészet számos csodálatos példájára bukkantak. Az egyik legrégebbi (Kr. e. V. évezred körül) egy zöld színű csepp formájú üveggyöngy, melyet egy Théba közelében feltárt sírboltban találtak.

A több mint 3000 évvel ezelőtt uralkodó Hatsepszut egyiptomi királynő nyakát például halála után egy átlátszatlan, zöldes-fekete üveg gyöngysorral díszítették, amely nagy, egyenetlen szemekből állt, rávésve a királynő nevének hieroglifái.

A legpompásabb királyi ékszerekben is használtak üvegpasztát, erről tanúskodik az a tény, hogy Tutankhamon ékszerei között is találtak üveggel díszítetteket.



Folyatása következik....


Képek:
1. Üveg edények / Egyiptom, Ókor
2. Üveg nyaklánc / Egyiptom, Ókor
3. Hagyományos egyiptomi fűzött gyöngy-gallér

Forrás: Internet