2013. július 29., hétfő

Műhelykém - avagy az újrahasznosítás nálam életforma

A műhelyekkel valahogy eddig nem voltam igazán szerencsés, pár költözéssel a hátam mögött így látom. Eddig! 
Mert hiszek a pozitív gondolkodásban, még ha néha magam alatt vagyok is, hogy nem úgy sikerülnek a dolgaim, ahogy szeretném. Szóval ennek ellenére, hiszek abban, hogy ez a pechszéria itt ért véget, és 1x végre egy világos, nagy tágas térbe; nagy ablakokkal sok zölddel teli műhelybe költözhetek. Addig is, marad a valóság, de arra gondoltam azért megmutogatom nektek, hogy ha majd meglesz az álomműhelyem, akkor vissza tudjuk nézni honnan is indultam. :-)

Nohát, most jelenleg a lakásunk egyik szegletében dolgozom max. 2nm-en, saccperkábé, meg még pár helyen, de az csak azért van, mert ez olyan kicsi, hogy nem mindig férek el, akkor átmenetileg a nappalit és a konyhát is birtokba veszem. Amit megmondom őszintén, utálok, mert onnan mindig el kell pakolni, és a szépség mellett -lakberendező lévén-, a praktikusság is fontos nálam. Szerintem a design nem mehet a célszerűség rovására, mert előbb-utóbb, ha sok kompromisszumra kényszerülünk megutáljuk azt, ami amúgy lehet, tök dögös.

Na, de térjek vissza a műhelykémre.:-) Mivel, az újrahasznosítás életem fontos részévé lett az elmúlt években, így nem volt kérdés, hogy most, mikor újra haza kellett költöztetni a műhelyemet, a régi bútoraimat fogom a magam ízlésére kinema színekbe öltöztetni, a lehető legkevesebb pénzből, mert ugye ez sem egy utolsó szempont.

Így aztán átalakult a régi családi ebédlőasztal munkaasztallá, a gyerekkori szekrényem és egy régi könyvespolc tároló rendszerré. Illetve a régi, ajtó nélküli szekrény mindent elnyelő "szörnnyé".


Az alap koncepció természetesen az volt, hogy mivel kicsi a tér, (enyhén szólva), mindenképpen kevés, de világos színt szeretnék, és ugye adta magát a fehér mellett a két kinema alapszínem is.
Így lett világos, kissé sárgába hajló zöld- és türkiz csíkos a régi gyerekkori szekrényem, és ugyan ezzel a három színnel (fehér-türkiz-zöld) mintáztam meg azt bambusz rolót, is, amit az ajtó nélküli szekrény kapott. Mögé tudtam elrejteni ami első ránézésre nem túl látványos. 
Természetesen a virág motívumot mintázó sablonnal nem csak a bambusz rolót dísztettem, ugyanezt a motívumot festettem fel a munkaasztal előtti fal részre és a két fa irattartómra is. Így a színek és formák összekötő elemként funkcionálnak és teszik egységessé a teret.
Az ebédlőasztal csak sima fehér színt kapott, hogy a nagymamámtól örökölt és régebben már felújított hokedli pont passzoljon hozzá. :-)
A festés után jöhetett egy régi rizslámpa átalakítása is (ezt majd pontosan mutatom, hogyan csináltam, egy másik bejegyzésben).


Persze a rengeteg üveg, fém és textil tárgy, amiket az évek alatt gyűjtöttem, vagy a munkámhoz, vagy csak mert szép és imádom, helyet kaptak kinn a polcokon. Ami nagy bánatom, hogy szép kemencém nem fért ide. Így szegényt száműztük egy másik helységbe. (Azon kívül, hogy hiányzik nem is túl praktikus...ugye??:-)

De ha már a kemencém kiszorult, igyekeztem az asztalomon és a fölötte lévő polcokon a sokat használt szerszámaimat, ékszer alkatrészeimet úgy elhelyezni, hogy azt minél könnyebben tudjam nap mint nap használni. Így a konyhába vásárolt mágneses fűszertartókból lettek pl. a gyűrűalap tartóim, vagy a japánból érkezett egyik kedvenc üvegemben kaptak helyet a kisebb szerszámaim.


És végre kikerült a nagymamámtól örökölt virágos kaspó, és egy papírral bevont, ceruza és egyéb szerszámtartóvá vált -talán paradicsomos?- konzervdoboz mellé az a kis angyalka is, amit évekkel ezelőtt a férjemtől kaptam és akit már a megismerkedésünk előtt megvett magának, de végül nálam kötött ki. :-)


Nos, így lett egy apró térből régi bútorok felújításával egy új kinema "munkahely". Persze tudom messze nem a legideálisabb, de próbáltam a legkisebb költségvetésből, (hisz csak a festékekre költöttem,  vagyis az is volt itthon, hisz őket használom az újrahasznosított fogasaimhoz vagy épp ékszertartóimhoz), egy élhető és a munkámat kifejező, praktikus de mégis inspiráló teret létrehozni. Persze, ha egyszer meglesz álmaim műhelye, az is valószínűleg csak újrahasznosított bútorokkal és egyéb régi tárgyakkal lesz tele, no meg természetesen színekkel. Mert nálam a bútor és egyéb tárgyak újragondolása, felújítása az utóbbi hónapokban már egy új létformává vált, és imádom minden percét.
Van még pár felújított vagy épp átalakított bútorom, hamarosan megmutatom őket is.