Otthome Stage - azaz az új blogom

Tudom mindenki a kész képeket várja a lakásról, ami jelentem, kész is lett.
Elkészültünk, befotóztam. :-)

ízelítő a lakásból

Azonban úgy gondolom, egy új szolgáltatás új oldalt és tiszta lapot érdemel. Így akinek van kedve és érdekli, hogy a Home Staging mit is jelent és miről szól, ha szeretne többet tudni róla, az mától ezt az új oldalamon teheti!

Mindenkit várok szeretettel az Otthome Stage új oldalunkon (a képeket is ott fogom megmutatni és egy csomó minden újdonság is lesz). Szóval gyertek!

Persze a Kinema Design azért én vagyok, és újra van kedvem két kézzel is alkotni, ami már lassan két éve nem volt. Azt gondoltam, nincs alkotói válság, de jelentem van! :-) Szóval ezt az oldalt nem szeretném bezárni, annyira sok munkám van benne és szeretem. Itt is leszek majd, de persze már messze nem olyan intenzitással mint pár éve. (Gondolom aki az elmúlt években még itt maradt velem az ezt már tudja).
Kicsit gatyába ráztam az oldalt, olyan értelemben, hogy felkerültek aloldalakra azok a munkák amikkel mostanában foglalkozom. Fotózás és Home Staging.


Persze a régi munkáim is maradtak, továbbra is megtaláljátok, mert imádtam őket, és büszke vagyok rájuk! :-)

A Kinema Design, mint üveg designer oldal a régi formájában bezárja a kapuit, de úgy tervezem lesznek még újrahasznosított dolgaim. Újra tervezgetek ezen a téren, hogy ez mikor ölt pontosan testet, még nem tudom.

Majd jövök az újdonságaimmal, alkotásaimmal, egyéni terveimmel, de addig is mindenkit szeretettel és egy virtuális öleléssel várok az új oldalamon, ahol belevetem magam az aktív blogolásba. :-)

Mindenkinek köszönöm, aki eddig bátorított, írt és még itt maradt az oldalamon.
Valamilyen formában mindenképpen találkozunk! ;-)

Marcsi

Home Staging és a DIY

Az első önálló Home Staging projektem természetesen mi más lenne, mint a saját lakásunk.
Egy panelről, avagy csúsztatott betonról beszélünk, és 10 éve vettük.

 előző tapéta leszedve, tapétázás indul

Mikor beköltöztünk egy totál lepukkant lakást vettünk meg és az első egy-másfél évben elkezdtük csinosítgatni. Mi is mint mások, soha nem értünk a végére. :-)

Tíz év alatt, rengeteget változott az ízlésem, változott a lakberendezési trend, plusz egy lakáshitel, így a lakás szép lassan a múltban ragadt. Persze az újrahasznosítási őrületemmel pár bútort vagy dekorációs tárgyat felújítottunk vagy átalakítottunk. A lakáson sajna, mégis túlhaladt az idő.

Mikor több mint egy éve először találkoztam a Home Staginggel, az addig szunnyadó lakberendezői énem újra előtört. És amikor először szóba került, hogy el kell adni a lakásunkat, nem volt kétséges, hogy a Home Staging segítségét fogjuk igénybe venni.

A maximális eredményeket felmutató Home Staginghez szükség van időre, energiára és pénzre, Az elmúlt években mikor lakberendező asszisztensként dolgoztam egy Home Staginggel foglalkozó cégnél, az összes jól működő ingatlan eladásnál mindhárom jelen volt.

Az eladó elkötelezett volt a Home Staging iránt, sok időt, pénzt és energiát fektetett bele az eladásba. Ez egy ideális állapot. :-)

Az elkötelezettséggel az idővel és energiával jól álltunk és úgy döntöttünk a férjemmel, hogy sok-sok befektetett energiával, kreativitással és új ötletekkel pótoljuk a pénzt.

a régi kemencém borítása  évek óta az asztalunk, most újra  festettem

Így született meg a hand made home staging, a csináld magad kevés pénzből,ízlésesen projekt, azaz DIY Home Staging.

A Home Staging tudásomat, az újrahasznosított tervezői tapasztalataimat és lakberendezői képességeimet egyesítve lámpát és dekorációs tárgyakat alkottam. A férjemmel pedig festettünk, tapétáztunk, csempéztünk. A pénzt (persze azért minimális kellett a festékre, tapétára, stb.) helyettesítettük kreatív ötletekkel, és a lakásban megtalálható tárgyak újragondolásával.
Ez persze sok-sok időt vesz igénybe, de szerintem megérte! :-)
Ez a típusú felújítás persze nem áll tőlem távol Pár éve így terveztük majd valósítottuk meg a két kezünkkel a Grand Village shopot. (katt. a linkre és nézd meg a design shop enteriőrjét)

az ecset és a henger napi szinten előkerült

Most már a finisben vagyunk, terveim szerint a héten fogom befotózni a lakást. Szóval ez az oka, hogy ilyen régen írtam a blogba. De rengeteget fotóztam a felújítás közben is, szóval sok-sok képpel és ötlettel jövök hamarosan.

Persze a lényeg, a kész végeredmény, amire már csak pár napot kell várni.

Nagyon izgulok! :-)

Tudod mi az a Home Staging? - Én megtaláltam

Remélem Mindenkinek jól teltek az ünnepek?

Én (Mi) nagy munkában voltunk, erről hamarosan, de persze sikerült pihennem is, a végén túl sokat is, mert 31-én reggel (mikor máskor) arra keltem, hogy annyira fáj a torkom alig bírok nyelni. Szóval a 2016-os évnek teával, mézzel és citrommal vágtam neki. Egy olyan vírust (vagy több kombinációját) sikerült kifognom, hogy még most sem gyógyultam meg, de már látszik a fény az alagút végén.

Ott hagytam abban, hogy a Kinema pihen, én az Ikeában dolgoztam és jött egy álláslehetőség, az MSP Design keresett lakberendezői-asszisztenst, Home Staging munkához.
Több fordulós felvételin én lettem a befutó, felvettek.

Akkor még nem tudtam mit is jelent a Home Staging igazán, de nagyon érdekelt a dolog és utána nézve, láttam nagyon közel áll a saját szakmámhoz a lakberendezéshez. Fontos leszögeznem nem lakberendezés, de mint lakberendező új perspektívákat nyitott számomra.

Röviden, akkor azoknak aki nem tudják mi is az a HOME STAGING:  A Home Staging az ingatlan felkészítése az eladásra vagy épp a kiadásra, de ezt csak halkan súgom meg. ;-)

tervek: MSP Design

Minden vásárlásunk mögött érzelmi döntések vannak, legyen az ruha, cipő, autó, vagy akár csak egy apróbb tárgy. Mindig az az egyik legfontosabb számunka mennyire tetszik nekünk az amit meg szeretnénk venni. Már az első pár másodpercben, az első benyomás után döntünk. Miért lenne ez alól kivétel a lakásunk? Elárulom, nem is az! Lakást is érzelmi alapon választunk,bármennyire hihetetlenül is hangzik.
Így egy eladás során nem mindegy, hogy hogyan tálaljuk azt a vevőnek. Nagyon sok múlik a lakás bemutatásán, hisz az első benyomás a legfontosabb. Nincs második esély.

A Home Staging nem csak egy színház,  a mindent elsöprő első benyomás sok milliót hoz a konyhára egy eladásnál, a vevő pedig értéket kap  a pénzéért.

Ezzel az izgalmas világgal ismerkedtem meg és tanultam nagyon sokat az elmúlt több mint egy évben Dr. Miklós-Somogyi Patríciától, Ő az első hazánkban aki a Home Staginggel professszionális szinten foglalkozik.

Megtanultam Tőle, elméletben és gyakorlatban is, mi is az a Home Staging. Megtanultam a meglévő lakberendezői tudásom mellé mi a különbség a Home Staging és lakberendezés között,  egy profi marketinges szemléletre tettem szert, megtanultam hogyan lehet értékesíteni az ingatlant, nem pedig csak a árulni, ahogy esik úgy puffan alapon, és sok-sok egyéb dolgot tanultam még Tőle, amiért nagyon hálás vagyok.
Akkor még nem tudtam, de ma már tudom, Nekünk ezért kellett találkoznunk.

Ez a munka mindent egyesít amit szeretek, a lakberendezést, a webdesignt (mert közben elkezdtem webdesigner suliba is járni, hisz évek óta logókat terveztem, meghívókat készítettem, imádom a Photoshopot, gondoltam ezt is szeretném megtanulni úgy igazán, mert mindent szeretek professzionálisan csinálni, tehát munka mellett belevágtam ebbe is) és a fotózást. Hisz a felkészített lakáshoz a profi marketing mellé profi weboldal kell, és nem utolsó sorban profi fotók kellenek.
Így kapcsolódik ide a Jurassza Zsófi enteriőr fotós kurzusa is amiről nemrég meséltem.

tervek: MSP Design

Nagyon fontosnak tartom még megemlíteni az OWT Webdesinger tanfolyam-ot ahol Tóth H. Zsuzsanna "Zsu" profi kezei között tanulok (aminek a végén, ha befejeztem) webdesigner is leszek.

Szóval összeállt a kép. :-)

Patríciával pár hete békésen elváltak útjaink, mert Ő most az energiáinak nagy részét a Home Staging képzésbe fekteti. Akit érdekel, itt olvashat róla többet. Én szinte minden kezdő és haladó workshopon ott voltam az elmúlt több mint egy évben és mondhatom, nagyon jó hangulatúak és nagyon sok mindent megtanulhattok a Home Stagingről, akkor is ha nem vagytok lakberendezők.

Én pedig úgy érzem megtaláltam az utam és szeretnék a Home Staging-el foglalkozni. Már az első projektem folyamatban, de erről és további terveimről a következő posztban!

Boldog Karácsonyt kívánok!

Egy saját készítésű képeslappal kívánok minden jót! 

Karácsony után a sztori folytatódik!  ;-)

Kinema parkolópálya

Dolgoztam az Ikeában, és szép lassan beindult a fotózás! Napról-napra egyre több és több időt követelt a mindennapjaimból, most már ott tartok, hogy akármerre járok napközben, egyszerűen nem tudok már nem úgy gondolni bármire amit csak látok, hogy azt hogyan is mutathatnám meg egy képen. Imádom, úgy kapcsol ki, hogy közben mégis megmozgatja az agyamat. Amikor csak időm engedi, fel is töltöm a képeimet az Instagram oldalamra.

Mindent és mindenkit lefotózok akit csak lehet, és persze aki csak hagyja magát. Szeretem az elkapott pillanatokat, de nagyon élvezem amikor egy "glamour jellegű" fotózásnál kitalálhatom, a helyszínt, a design, a stílust. Szeretem átgondolni és kitalálni előre, mit is szeretnék látni a képeken. Ez főleg a női fotóknál működik.

Timi

Marika

 VAGY a páros fotózásoknál is működne, de ilyenben még csak egyszer volt részem, amikor az unokatesómék elhívtak az esküvőjükre fotózni. Bár amúgy eddig csak barátokat és a családot fotóztam, de remélem jövőre talán már nem csak a őket fotózhatom.

Pálma és Levente

Olyan jó érzés, amikor egy nőből legyen az egyéni vagy páros fotózás, kitudom hozni a maximumot ami benne van! Imádom a visszajelzéseket, amiket a nőktől kapok miután megkapták a képeket tőlem, magukról. :-)

Szóval miközben a Kinema kényszerpihenőjét töltötte, és a parkolópályán pihent, én konyhákat terveztem, árultam és elkezdtem fotózgatni.

Még a Kinema ideje alatt,  környezettudatos életet élve, a Tudatos Vásárlók Egyesületénél  Ökokör képzésre jártam, majd elvégeztem egy Ökokör csoportvezetői képzést is. Szerettem volna itt Budafokon egy Ökokör csoportot elindítani, de úgy látszik, itt nem sok környezettudatos ember lakik. :-) Nem jött össze az alap létszám sem, pedig még ingyen helyünk is lett volna. De visszatérve a fotózáshoz, a Tudatos Vásárlók egyesülete segített hozzá az első cikkhez, amiben megjelentek a fotóim. Kaptam egy felkérést,hogy mivel a csoportvezetői képzésen készített fotóim nagyon tetszettek neki, nem lenne-e kedvem lefotózni  a Heinrich Alkotói Szint-et. Volt! :-)

Heinrich Alkotói Szint

Szóval elindult a fotózás, és annak kőkemény tanulása, ami azóta is tart. Sokat foglalkozom vele, gyakorlok és próba fotózok, amikor csak az időm engedi. Az áttörést Jurassza Zsófi fotós, enteriőrfotós kurzusa jelentette, amit szakmai okok miatt tudtam és akartam elvégezni, ahol nagyon sokat tanultam a gépemről, a képalkotásról, magáról a fotózás alapjairól.
Most is ösztönből alkotok, de már tudom mit és hogyan kell állítanom a gépemen, hogy egyre jobb és jobb lehessek. Persze tudom, sokat kell még tanulnom!

Kicsit előre szaladtam, ezzel az enteriőr fotós kurzussal, mert Zsófit az új munkám révén ismerhettem meg, mivel hamarosan az Ikea után melegváltással új  munkahelyem lett.

Hállelújaaa...

... itt hagytam abba!

Kicsit félreérthető voltam az előző posztban, sokan azt hitték most vettek fel az Ikeába, de az elmúlt napokban írt posztjaim nem másért születtek, minthogy segítsenek visszatalálni a blogolás világába. Újra elkezdetem írni, és gondoltam kiírom magamból az elmúlt 1,5-2 év történéseit. Talán így mindenki képbe kerül.

Amikor épp alkotói válságom közepén önsajnáltam magam, (mert az nagyon ment nekem akkoriban), amikor úgy éreztem nincs mit megmutatni, kiadni magamból, én vagyok az oka, hogy idáig jutottam, nem tudtam megoldást a hogyan továbbra, szóval ebben a helyzetben amikor én is leginkább csak bezárkóztam és a hozzám legközelebb állókkal osztottam meg mit is érzek igazán, szóval egy ilyen üres pillanatban, az amúgy grafomán énem sem kívánkozott írni. Nem volt miről, és úgy éreztem nincs is kinek.

Ekkor vettek fel az IKEA-ba (2014 tavaszáról van szó) és úgy gondoltam, majd az új impulzusok mellett 6 órában, lesz időm alkotgatni esténként. Rosszul hittem, nem volt. :-)

A Budaörsi IKEA Konyhaosztálya, ahol végül kikötöttem, szuper egy hely. Eleve tök jó bekerülni egy nyitott, kedves közösségbe, (ott az volt). Élveztem, hogy beleláthatok az Ikea kulisszatitkaiba, konyhákat tervezhetek, árulhatok. Nagyon cuki, kedves és barátságos emberekkel ismerkedtem meg, remélem mondhatom 1-2 ember azóta is megmaradt barátnak, ami külön tök jó érzés. Nagyon tömény és szuper élmény volt számomra. Viszont bebizonyosodott, hogy nekem ez a munka után majd alkotunk valamit, egyszerűen nem megy. Semmi, de semmi időm nem maradt rá. Pár hónap után éreztem, hogy az alkotás maga mégis csak kezd  hiányozni. Az a tervem, ami még bőven a Kinema alatt született, meg, hogy a környezettudatos énemnek elkezdek egy személyes blogot (Greenema - a Kinema zöldhajtása) majd kitölti az űrt, amit a tervezés hagy maga után, sem jött be.

greenema fejlécem

Üveget látni sem akartam, a Greenema el sem indult igazán, az Ikea lekötötte minden időmet..... ÉS MÉGIS VALAMI HIÁNYZOTT!

Gyerekkoromban szüleimtől kaptam egy kicsi CMENA fényképezőgépet. Amikor csak tehettem fotózgattam vele, persze akkor filmre fotóztunk, és jól meg kellett gondolni mikor és mit fotózok.

gyerekkori gépem

Már akkor imádtam fotózni, és ez aztán a középiskolás évek alatt is megmaradt. Rengeteg képem van pl.: baráti balatoni nyaralásokról, túrákról, barátokkal töltött külföldi utakról, családi mindenféléről.
Majd jött a digitális korszak,és én mindig kaptam kölcsön egy-egy gépet a fotózgatáshoz. Hol egy nagyon kedves volt kollégámtól, barátomtól vagy épp a húgomtól! :-)  Most hogy épp költözés előtt állunk (erről majd később), összepakolva egy hatalmas doboz tele lett a képeimmel, (na jó pici van benne a Csabitól is) Mert régen mindig előhívattuk a képeket, ez mostanában hiányzik. Sokat gondolok rá, hogy az azóta elkészült digitális képekről, amik csak úgy egy meghajtón pihennek 1x papírképek is készüljenek. Annyira jó érzés kézbe fogni és lapozgatni őket. Jó látni a régi képeket így egy kupacban, ezeket viszont be kellene digitalizálnom. Így aztán minden képem így is, úgy is meglenne. Nagy munka, de jó lenne belevágni egyszer! :-)

Szóval, ott tartottam, hogy épp valami alkotásfélére vágytam és akkor a sógoromék felajánlották, hogy kölcsönadják a gépüket, ők épp úgy sem használják. És akkor éreztem, húhaaaa, hogy én ezt mennyire szerettem anno, és nem is értem, hogy miért nem foglalkoztam ezzel az elmúlt pár évben, úgy igazán. :-)
Vagyis ez így persze teljesen nem igaz, mert foglalkoztam, és valahol értettem is mi az oka, hogy ez nem került előtérbe. Ha nincs géped, nincs mivel fotózni, állandóan kölcsöngépen lógni meg ugye nem lehet. Bármennyire is szeretettel adta kölcsön a tesókám a gépét, azért néha neki is szüksége volt rá. :-) Így, ha tulajdonképen végig gondolom, tudom, hogy a tárgyfotózás a Kinema évei alatt is fontos volt számomra. Tudom, tudtam mennyire életbevágó egy jó fotó egy ékszerről vagy lakásdekorációról, ugyanis elsősorban a képek adják el a "termékeimet", így nagyon nem mindegy hogy néz ki, de gép híján vagy a drága Pintér Ági barátnőm vagy egy másik kedves fotós lány Szilágyi Nóra segített ki. Mindketten tudták mit szeretnék látni a képeken, konkrét elképzelésim voltam  és ők meg tudták valósítani nekem, amire vágytam és én nem tudtam megcsinálni, néztem őket, csak ámultam a szuper hozzáértésükön.

De akkor és ott végre, a kölcsönkapott géppel (akkor még nem tudtam, de pár hónapig nálam maradhatott) elindult a lavina!

 

Budafokról készült első képeim

Elkapott a fotózási láz, végem volt!

Folyt. köv. ;-)

.... és tavaly felvettek az Ikeába

Mérleg vagyok! Nehezen döntök, állandóan a mérleg két serpenyőjében rakosgatom pró és kontra az érveket, ellenérveket. Így jó, vagy úgy, agyalok folyamatosan, de ha 1x végre döntök, akkor már nincs mese, tudom mit akarok és merre tovább. Onnantól kezdve már nem billen tovább a mérleg serpenyője. Ezzel amúgy minden nagy lépés előtt így vagyok, ezért leginkább a férjem az, aki ezeket az időszakokat töményen kapja belőlem.
Persze nem vagyok az az oda rakod ott marad típus, sőt. Van saját véleményem is, sőt. :-)
Nagyobb döntéseknél azonban szükségem van időre. Szükségem van arra, hogy aludjak rá, átgondoljam, megrágjam, kibeszéljem. Jaaaaa és még egy dolog ide tartozik, ha étlapról kell rendelnem...na azon is állandóan megy az agyalás, mit egyek ..... fogalmam sincs miért. :-)
Úgy látszik a kaja is a nagy döntések közé tartozik?! :-D :-D (bár ne így lenne)

Visszatérve a "nagy" sztorikhoz, nehezen, de végre döntöttem, így nem jó, ez így nem mehet tovább.

Amikor ez megérett bennem, akkor minden a helyére került és egyszerűen elengedtem azt a görcsösséget, hogy meg kell oldanom, azaz rájöttem, azzal oldom meg, ha abbahagyom.
Lezártam.
Viszont, ha lezárom, akkor legyen ez a dolog végleges. Úgysem volt kedvem még egy fülbevalót sem elkészíteni, nemhogy bármi mást, így az elengedéssel elengedtem MINDENT!

Jó érzés volt! Úgy éreztem, most újra tervezés van!

Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, mindennek oka van. Érteni ugyan nem értettem, (akkor) hogy ez a sok munka miért nem tudott kiteljesedni, de rendben van, mindenből tanulunk, és ok, ha bezárult egy ajtó kinyílik egy másik.
De hol van az az új ajtó?
Fogalmam sem volt, merre tovább. Elkezdtem állást keresni. Na hát ez egy külön fejezet, milyen munkák vannak! Azt tudtam, hogy mindenképpen kreatív és önálló munkát szeretnék. Az tuti, hogy egy aktatologatós állásban (volt ilyenben részem), csak vegetálok, sőt amikor már a végét járom, akkor konkrétan pszichésen állandóan beteg leszek, tudtam, ez a lehető legrosszabb megoldás. Visszanyúltam hát az eredeti szakmámhoz, a lakberendezéshez.

És végül hosszú keresgélés után felvettek az IKEA-ba! Én lettem IKEA MÁRIA!  Hállelújjjja!!! :-)

Hétfőn folytassam? :-)

Helló Marcsi! Hogy vagy, mi újság?

Sokan kérdezitek ezt tőlem...

és most végre van kedvem is válaszolni erre az amúgy cuki kérdésre, őszintén, nem pedig elodázva. Hátha olyanokat is érdekel, akik eddig nem kérdezték. (reménykedem ám) ;-)

Kezdem a kályhától. :-)

5 éve mikor elkezdtem a saját brandemet építeni, eszembe sem jutott, hogy létezik alkotói válság. Tele voltam ötletekkel, olyan "ide a nekem az oroszlánt is" érzéssel vágtam bele az egészbe.

    

Az első évben még álmomban is terveztem, ha felébredtem éjszaka és valami eszembe jutott, akkor rögtön leírtam. Egész nap azon pörögtem, mit hogyan szeretnék, merre menjek, hogyan csináljam, stb.  Megjegyzem, nem az volt a baj, hogy álmomban is terveztem, hanem, hogy egyszerűen nem bírtam leállni, a szó szoros értelmében 24 órában ezen kattogott az agyam. Az elején még nem is tűnt fel, hogy ez nem egy normális állapot, de a vége felé már annyira fáradt voltam, hogy rájöttem, ez így nem mehet tovább. (szegény férjecskémet, barátaimat és a közeli családomat is kikészítem lassan) szóval már beteges méreteket öltött ez az agymunka. Végül úgy döntöttem, ebből elég, egyszerűen meg kellett tanulnom, hogyan kell az agyamat, és a terveimet egészséges mederbe terelni és tartani. Attól ugyan nem leszek előrébb, ha teljesen kicsinálom magam.

Így aztán tudatosan, előre megtervezetten ültem le akár a Facebook elé is. Beosztottam a munkámat, mint amikor bejársz egy munkahelyre. Napi és heti tervet készítettem, így nem folytak össze a napok, lettek olyan órák amikor pihenhettem végre. Így indultam, de persze ez sokkal összetettebb és hosszabb folyamat volt, tele csupa érdekes fordulattal (saját műhely résszel, költözködésekkel), de a lényeg, hogy kezdtem belejönni a dologba. Kezdtem én irányítani és nem a munka irányított engem.

Imádtam minden percét, évről évre úgy éreztem, lépegetek előre, ahogy azt kell. Több próbálkozás is ment párhuzamosan a Kinema mellett. eM2 Open Studio, ahol saját termékeket készítettünk a Gozsdu udvarban, a saját tervezésű újrahasznosított stúdiónkban, kiállításokat szerveztünk, workshopokat tartottam. 

   

Aztán jött később a Grand Village enteriőr és design shop, ahol szintén egy újrahasznosított, általunk tervezett és kivitelezett (festettünk, átalakítottunk stb.) boltot nyitottunk akkori tervezőtársammal Szabó Mártával. Magyar iparművészek és designerek munkáit árultuk.

 

Emellett Wampra és design vásárokra jártam,  design boltokban árulták a munkáimat, részt vettem a 2011-es London Design Fesztiválon. 

Írtak rólam többen, több fórumon, csodás cikkeket.

Nagyon szép időszak volt.

Próbáltam képezni magam, marketinget felcsipegetni a netről, de hiába írtak rólam, tök neves fórumuk vagy újságok, mégsem ment a szekér. Hihetetlen sok pozitív visszajelzést kaptam, de megélhetés valahogy döcögött. Sok mindent rosszul csináltam, de a végén amikor a jajj, de szuper ötlet és de gyönyörű után mindenki elsétált, döntenem kellett. Nem volt mese, fájó szívvel, de el kellett engednem amit felépítettem eddig.

A nagyon nehéz döntés előtt álmatlan éjszakák, utána pedig a kőkemény valóság. Ez nem sikerült, ez nem jött össze. Eljött az első találkozásom az alkotói válsággal és jött vele a depi is.

Én úgy gondolom, régen is úgy gondoltam, hogy egy 8 órás alkalmazotti állás mellett nem tudsz 100%-ban az építendő vállalkozásoddal is foglalkozni, úgy hogy az profi legyen. Egy saját brand kialakításában, működtetésében, tervezésében, főleg ha az elején mindent neked kell csinálni egy személyben egyszerűn nem elég este 6 után 2 órát rászánni még az "egyéb" dolgaidra. Ha igazán profin akarod csinálni, ott kell lenned és dolgozni kell napi 8-10 néha 12 órát is. (annyi előnye van a dolognak, hogy te osztasz-szorzol, mikor és mennyit dolgozol.

A lényeg szerintem az, hogy ez egyszerűen egész embert kíván.  Bár lehet ez másnál működik, nálam nem.

Na holnap innen folytatjuk! ;-)

Gondold újra! Újrahasznosítók kiállítása

Újrahasznosított tárgyak kiállítása, amely több nagyvárosban is megmutatja magát.

Több magyar tervező mellett az én palacktáljaim,  pálinkás és patikus újrahasznosított üvegékszereim is a kiállítás anyagában. Plussz egy plakát! ;-)

További cikkek és megjelenések itt:
Gondold újra! Újrahasznosított kiállítás nyílt a napfényparkban.
Balatoni Nyár - július 28. kedd

Pinterest

Már régóta fenn vagyok rajta, de most jutott eszembe, hogy megosztom veletek, hátha ott is lenne kedvetek követni.
Természetesen a saját személyiségem is megjelenik az oldalamon, nem csak a Kinema cuccaim.
Ha valakit érdekel itt megtalál.  ;-)

Kövesd Maria Kis-Nemeth / My Creations - recycling nevű tábláját a Pinteresten.

Boldog Nyulat

Kollekció: Color Lines

Fotó és Design: Kis-Németh Mária

Egy csomag és az ár változik

Múlt pénteken végre megérkezett egy várva várt csomagom. 

Már régóta terveztem, hogy az íves, egyszerű borosüvegből készült palacktáljaimhoz veszek egy új formát, (amiben olvasztom őket) hogy növeljem a hatékonyságomat, és az ár is kedvezőbb legyen. 

Így mostantól 2 db borosüveg is befér végre egyszerre a kemencémbe. CSíííz! :-) 

No, tehát eddig egy üveg készült egy teljes égetéssel, most ugyan ennyi idő alatt kettő készül, így az árat is csökkenteni tudom. Persze ez csak az enyhén íves, egyszerű boros üvegekre vonatkozik (lehet zöld vagy akár színtelen).

A csökkentett bevezető ár: 2300 Ft, és május 5-ig érvényes. Utána 2600 Ft lesz darabja.

Megrendelés: kinema.design@gmail.com

NOL - Rivalda rovat

Az úgy kezdődött, hogy megkeresett Várhegyi Júlia a Népszabadság Rivalda rovatától, hogy interjút szeretne velem készíteni. Aki ismer az tudja, hogy a beszélőkémmel nincs baj, és végül is egy telefonos interjún már túl voltam így nagy várakozással indultam el a személyes találkozóra. Szuper hely, fini kávé, jó riporter és egy kellemes este; élveztem az egész interjút. A beszélgetés kötetlen volt és hoztam a formámat, csacsogtam ezerrel, Júlia pedig nagyon kedves és profi volt. 

Köszönöm neki életem első személyes interjúját! :-)

De persze itt még nem volt vége, mert a Rivalda rovat portrét is szeretett volna, és mivel én mióta sok kilót felszedtem, nem szeretem ha fotóznak, egy kis gyomorideggel vágtam neki a fotózásnak, de Móricz Simon fotóriporter érti a dolgát. :-) Sőt azt is megtudtam, hogy a fotóriporter képeihez nem nyúlnak hozzá, nem barátja a Photoshop sem, sőt kifejezetten tilos. Csakis azt kell vissza adni ami a valóság, semmit sem lehet a képen változtatni.
Szóval a végére egész belejöttem a "rendületen belső kedvességgel való nézésbe" bár néha nehéz volt röhögés nélkül kibírni, és nem grimaszolni. Azt hiszem végül is szívesen plus size modellkednék egy műtermi fotós előtt is, és kíváncsi lennék mit tudna belőlem ő is kihozni. :-) 

Köszönöm mindkettőjüknek, hogy érdeklődőek voltak, rám figyeltek! 

A cikket online itt is meg találjátok 

Bye bye 2013 - Hello 2014

Be kell vallanom nagyon örülök,hogy a 2013 szakmai évet a hátam mögött tudhatom, és végre csak integetek neki. Nem volt könnyű, sok nehézség és csalódás ért, amik miatt még az is megfordult a fejemben, hogy abba  kellene hagyom az egészet. Aztán mégsem tettem. Nem arról van szó, hogy első nehézségnél feladnám, sőt. 

Szinte semmi nem úgy alakult ahogyan elterveztem annak idején, amikor belevágtam ebbe a kalandba. De ezt nem bántam soha, sőt élveztem és vártam a sokféle kihívást, lehetőséget, élveztem ahogy sodornak magukkal az események, de aztán valahogy egy gyors fellángolás után mindig falakba ütköztem, és tavaly ősszel éreztem először, hogy ez már nem az az út, amin szívesen megyek tovább. Valami megváltozott bennem.

Nem jó érzés egy olyan kezdet után ahol azt gondoltam ide nekem az oroszlánt, mert bármivel megbirkózom, eljutni arra a pontra, hogy ez így nem működik, valamit nem jól csinálok. De a szívem leges leges legmélyén nem érzem, hogy itt a vége, és fel kellene adnom.

Lehet ez hülyeség és nem jó döntés, de úgy érzem még nincs itt az ideje. 

Most aztán nagy várakozással és önvizsgálattal kezdem a 2014-es évet. Sok mindent át kellett gondolnom, és élnem mivel hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek és minden okkal történik így remélem hamar megtalálom a megoldást, rájövök a hogyan és merre tovább. Lehet nem ez az én utam csak ez elvezet valahová ahol majd rájövök ide tartottam,erre vártam, nem tudom. Egy biztos nagyon szeretem a Kinemát, és nem szívesen adom fel. 

Persze elővettem a 2013 naptáram és elkezdem össze írni mi is történt ebben az évben Velem és a Kinemával.

No kezdjük!

Január: Az első romantikus ékszertartóim, amik már debütáltak a decemberi Wampon, de csak januárban mutattam meg nektek először. 

Majd hosszú szünet , de azért áprilisban megtartottam az első újrahasznosított workshopot anyák napjára. Illetve az első 2013 online megjelenésemet is ennek a hónapnak és Winelli blogjának köszönhetem. 

Májusban két újdonság is depütált, az egyik a palacktálam (ami akkor még nem volt pontosan elnevezve) legújabb formavilága valamint megjelentek a nőcis ékszertartóim amit családi örökségből származó retro hengerrel  díszítettem. Május utolsó napján írtam még arról a retro halról ami sok-sok vitrtin dísze volt a 60-70 években. 

Majd jött a nyár és júniusban meglátogattam a WC-Párosomat a Kultúrlokálban és felajánlottam egy  Color Lines nyakláncomat az egyik nyertesnek a  Hungarian Provence fotópályázatára. majd útjára indult az Emlékformázás. 

WC Páros, Fiú-Lány

Július egy mozgalmas hónap volt, új logót terveztem és újra haza költöztettem a műhelyem (volt már több műhely költözésem amúgy az elmúlt években) és újra egy pici helyen kellett kialakítanom a bázisomat. Így a gyerekkori szekrényemből, és a retro étkezőasztalunkból valamint szinte semmi pénzből kialakítottam egy kis újrahasznosított műhely részt magamnak a lakásunkban. 

műhelykém

logóm

Az Augusztus egy újabb online megjelnést hozott Ruttner Kata tollából, így ebben a hónapban mind a Katartik blogon mind az Index2-n megjelent egy cikk az újrahasznosított palackjaimról.

Szeptember a szokásos lokálpatrióta mivoltom miatt egy újabb budafoki borfesztivállal nyitott.

Majd Szentendrére az ART6 Design Szalonba kerültek a munkáim és egy hozzám nagyon közeli cikk jelent meg a MOKSHA online oldalán. Akkor is és most is csak megköszönni tudom a rövid, de szuper cikket és a palacktál elnevezést Myreille-nek! ;-)

Szeptemberben a szülinapomhoz közel végre elindítottam a személyes blogomat, ami elsősorban az újrahasznosításról és a saját életem öko, bio és környeztudatos tapasztalatairól szól, mindenről írok ami megfog és köze van az újrahasznosításnak,  tetszik vagy közel áll hozzám. Megszületett hát a Kinema zöld hajtása a Greenema. 

Jött az október, ami az elmúlt év egyik legjobb hónapja volt számomra.  Részt vehettem egy közös kiállításon több magyar tervezővel Pannonhalmán a Hefter Üveggalériában. Ez egy fantasztikus dolog volt számomra. Plusz még ebben a hónapban jelent meg rólam életem első 2 oldalas cikke nyomtatásban is a Lilla Magazin hasábjain. Le a kalappal október előtt! :-) 

Majd jött a karácsony és az év végi vásárok, de már csak sajnos nagyon piciben.

Amit még fontos megemlítenem mert nagyon szeretem és mindig csak pozitív visszajelzést kapok Tőletek, mert szeretitek, a  fusing workshopjaim. Köszönöm Nektek, hogy sokan engem választotok és nálam tanuljátok meg az első lépéseket az üvegolvasztásban! 

Visszaolvasva sem volt az a nagyon pörgős év,de történtek azért fontos dolgok, nagy lépések   az elmúlt évben, volt pár szuper pillanat amit nagyon köszönök mert ezek voltak azok amik átlöktek a holtpontjaimon és segített abban, hogy az a kis csíra, hogy ennek talán nincs értelme és csináljam-e tovább... nem tudta átvenni a hatalmat a lelkemben. A nehézségek tanítanak, még ha akkor abban a pillanatban nem is értjük miért van. Én is sokszor vagyok ezzel így, de tudom minden úgy vagy jól ahogy vagy, és jelentem tanultam belőle! 

Újult erővel,  sok tervvel és ötlettel vágok neki a 2014 évnek! 

Remélem velem tartotok, mert szükségem van a visszajelzésetekre! 

Marcsi

BUÉK

Lilla Magazin hasábjain

A Lakáskultúra után újra nyomtatásban jelentem meg, azaz egy újabb cikk rólam, most  Pomaranski Luca  újságíró tollából. Volt interjú meg minden, ami életem első szóbeli interjúra volt, de be kell vallanom nagyon izgultam. Érdekes és izgalmas élmény volt, köszönöm a megkeresést és a lehetőséget Lucának! :-)

A cikk Kisalföld és a Bors különszámában a Lilla Magazinban jelent meg. 

Kiállítás a pannonhalmi Hefter Üveggalériában

A kiállítás anyagában több magyar tervező munkái mellett az én újrahasznosított ékszereim is megtalálhatóak.

A "GOMB" ékszerpályázat legjobb munkáiból rendezett kiállítást mindenkinek szeretettel ajánlom!

Megnyitó: 2013. október 11. 18 óra

Helyszín: Hefter Üveggaléria, Pannonhalma

A kiállítást megnyitja: Hefter László üvegművész

További információt a (két szervező) Glass Design és a Hefter Üveggaléria facebook oldalán találhattok.

Hogyan lehet palacktálad?

Ha esetleg nincs saját üveged amit az emlékformázásban elkészítettnél, akkor is vásárolhatsz akár ajándékba akár saját célra már általam elkészített palacktálat.

Nézz körül a Facebook oldalamon és vedd fel a kapcsolatot velem e-mailben vagy látogass el azokba az üzletekbe ahol személyesen is tudsz vásárolni.

Érdeklődés, vásárlás: kinema.design@gmail.com

ÁTADÓ PONTOK: ahol a nálam már előre kifizetett palacktálad üvegeit letudod adni és a kész palacktáladat áttudod venni személyesen:

1.    

5érzék Ajándékbolt  

       VI. kerület Bajcsy Zsilinszky u. 45.

       Nyitvatartás: H-P: 11-19

 

2.  

 TímeaVirág Budafok  

      XXII. kerület Kossuth Lajos u. 2/b

     Nyitvatartás: H-P: 9-18 Szo: 9-13

Üzletek ahol limitált számú kész palacktálat vásárolhatsz:

1.   

ART6 Szalon Szentendre,  

Virágok és Kívánságok tere (Alkotmány u. 3)

2. Hamarosan!  :-)

2013. október 15-ig még bevezető áron: 3900 Ft/db

Vissza megyek az Emlékformázás Oldalra!

Moksha cikk az emlékformázásról

1 hete számomra egy nagyon kedves és frappáns cikk jelent meg a MOKSHA oldalán az emlékformázásomról.

Myreille "Lapított palack tele emlékekkel és új funkcióval" című cikke úgy jó ahogy van. :-) 

Egyszerűen számomra olyan nagyon igazi, nem erőltetett. Már fél órája itt ülök, hogy valahogy megfogalmazzam mi a jó benne, de nemigen tudom. Átadja a lényeget az újrahasznosított boros,  pezsgős és pálinkás üvegeimről, úgy Marcsis módon.  Azóta persze kiderült, hogy ez nem véletlen.... :-) 

Na és a palacktál elnevezéstől odáig voltam/vagyok, amit Myreille talált ki nekem. Ezer köszönetem és az engedélyével már használatba is vettem.  ;-)

Kőbányai Világos apukám kedvence volt

Akik követik a facebook oldalamat, azok már néha néha olvashattak az anyukám zöldségeiről, virágjairól vagy épp sonkájáról. Mert Nála aztán minden van.:-) Most épp a paradicsom utánpótlást várom, mert egyszerűen nem tudok betelni vele,  annyira finom, és zamatos. 

Most viszont kivételesen az apukámról szeretnék írni, aki egy ezermester, és őstehetség. Mióta az eszemet tudom apu mindig alkot és varázsol. Ő készítette az íróasztalomat hozzáillő székkel, no és nem akármilyen szék volt, félkörívekből állt. Vagy épp a húgom kisszékét (ami még mindig meg van), a meglévő étkező garnitúrához plusz 2 széket, amik szintén még az eredeti fehér műbőrhuzattal a mini műhelyemben vannak, a nagymamám hokedlije mellett, de készített csodás tükörkeretet, előszobafalat vagy lámpát. (ezekből is sok minden megvan, majd lefotózom őket 1x)

És ez csak a jéghegy csúcsa, mert bármit megszerel megjavít vagy épp átalakít. :-) Minden munkája csodaszép és precíz, igaz soha nem kapkod el semmit, a család csak "fürge szarvasnak" hívja, de nála szebben még soha nem láttam egy mesterembert sem dolgozni. :-) 

A szokásos duma, hogy jó munkához idő kell, blablaa...régen ezen csak felhúztam a szemem, hogy apu hagyjál máááá......de azóta rájöttem, hogy ez mennyire így vagy és inkább várok, de tudom amit kiad a keze közül azzal 100%-ig meg leszek elégedve! :-)

Szóval érdemes kivárni őt, mert csodás munkát ad ki a keze közül, egy cm-re sincs elkapkodva. 

Kreatív a végtelenségig...azóta is.:-)  Gyerekkorom nagy kedvence, és szerintem tudat alatt belém égett és valahol onnan halásztam elő pár éve az újrahasznosítás palackokból, üvegekből gondolatát, a sörösüvegből készült poharaink. Amiket anyukám azóta is őrizgetett és nemrég hoztam el tőlük és lett az üveg gyűjteményem része. 

Nos ők a Kőbányai Világos sörösüvegjéből készültek. 

Apukám kedvenc söre volt anno (fogalmam sincs, hogy van-e még ilyen márka) vagy épp lehet mást nem is lehetett akkoriban kapni, nem emlékszem. 

De egy biztos, ezek a poharak a 70-es évek közepén készültek és családi használatban voltak sokáig (látszik is rajtuk azért az elmúlt több, mint 30 év), mert akkor az újrahasznosítás nem létforma volt, hanem egyszerűen arról szólt, hogy nem volt pénzünk pohárra és valamit ki kellett találni. Így születtek meg a Kőbányai Világos sör  kiürült palackjaiból Némethék első saját poharai a Szív utcában, apukám jóvoltából.

Egy biztos, volt honnan örökölnöm a kézügyességet, kreativitást (ebben anyukám is benne van, de róla majd legközelebb), az üveg szeretetét, a sört nem annyira, bár be kell vallanom, hogy a citromos sör nagy imádója lettem az elmúlt 2 éveben, igyekszem behozni a lemaradásaimat.